Minden évben rájövök, hogy bármennyire is szeretem a telet - annak minden csodájával, időjárási viszonyával együtt - egy európai embernek, aki a klasszikus négy évszakos kontinensen született és nőtt fel, nagyon hosszú tud lenni a havas, sáros, hideg, sötét "utolsó" évszak. Szó szerint kiéhezett állapotba kerülök februárra, csak hogy egy kis napsütés megjelenjen az égen, s amint ez megtörténik, rohanok ki a szabadba. Ma már a hőmérséklet is tökéletes összhangban volt a nap erejével, ezért én is előbújtam a "sötét szobából, hogy több órán át magamba szívhassam a legigazibb, legszebb energiát, amit egyenesen az Égből kapunk...:)
A tavasz tehát visszafordíthatatlanul elindult, itt van és még itt is lesz egy darabig, amivel együtt a nagy elindulások ideje is eljött. Ha kicsit sokáig is tartott a "rákészülés, megalapozás" időszaka, hétfőtől naptári számítások szerint is Új Kezdetek léptek életünkbe...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése