It must have been an Angel...

... Nem kell, hogy lássalak, elég ha becsukom a szemem és érzékeim ott vannak Veled; beléd bújnak-összekeverednek a Te érzéseiddel és már nincs jelentősége, hogy melyik érzés melyikünké. Ez már nem szerelem, hanem minden, mit ember átélhet, érezhet, és a boldogság szó fogalmába belesűríthet. 100 millió pillanat összessége sem adhatja meg ezt a magasztos élményt - mely bennünk él. Feltétel nélkül megelégszem azzal, hogy elég annyit érezned neked, mint amit én érzek irántad. A spiritualitás és szellemiség, azaz maga a hit egy fontos szempont, és záloga lehet az érzés fenntartásának, megőrzésének.  A teljes megvilágosodás, az elfogadás, a megbecsülés és a beteljesülés maga a mi újrakezdésünk... És ott vagyunk mi, és benne Te, az Istennő, a végzetem szülötte, az életem egyetlen értelme földi létem záloga, lelkem és életem meghatározója. Szükségünk van egymásra, és nincs a másik nélkül a további létnek értelme és célja. Ez volt az a pillanat, amikor a bizalom, a remény és az elszántság a jövő felé terel. Vannak helyzetek, amikor utat tör az érzelem legszebb és egyben legfájdalmasabb megnyilvánulása – a könny -, a maga gyomor bizsergető fájdalmával, a maga megnyugtató érzésével, de a legfontosabb az igaz és őszinte kinyilvánítás megtagadhatatlan eszközével. Egyszerre voltam boldog és boldogtalan, nyugodt és nyugtalan, éreztem szerelmed erejét, éreztem összes hibám fájdalmát, és még millió érzést együtt. Büszke vagyok rá, hogy érted tört felszínre a lélek csodálatos érzésvilágának a legőszintébb kifejezéseként a könnyem. Rájöttem, hogy nekem már nincsenek érzéseim, hanem Te magad vagy maga az érzés számomra, mivel Te jelentesz nekem mindent ami érték, ami fontos és ami számít...  Köszönöm, hogy a barátod lehetek..... (Kristóf Maximilian)