"A futás egyensúlyban és optimistán tart"

 

 

"A futás soha nem egyszerű testedzés volt számára. Eljutott arra a pontra, amikor a futás már nem esett nehezére. Mintha nyolc kilométer megtétele kevesebb energiáját emésztette volna fel, mint az újság elolvasása. Inkább egyfajta alkalomnak tekintette az elmélkedésre, ritka lehetőségnek az egyedüllétre."

/Sparks/

 

 

Nagyjából 16 éves voltam, amikor elkezdtem futni hosszú távon, azért, hogy attól nekem jobb legyen. Nem tudtam még pontosan milyen hatással lesz rám, de viszonylag gyorsan és rövid idő után éreztem a testi-lelki feltöltődést, amit minden egyes "edzés" után kaptam.

Emlékszem jól, amikor eleinte még csak a paksi ASE pályán köröztem, s próbáltam a 400 méteres körök számát egyre növelni, minél rövidebb idő alatt teljesíteni. Először csak 10 kört futottam, aztán folyamatosan adtam hozzá 1-1 újabb kört, mire aztán eljutottam addig a pontig, hogy minimum 50-60 percen keresztül futottam.
 

Azt hiszem ez volt az a pont, amikor már nem csak azért futottam, mert "muszáj" volt, hanem azért, mert egyfajta alkalomnak tekintettem az elmélkedésre és ritka lehetőségnek az egyedüllétre...

Azóta napról-napra újabb és újabb élményt nyújt egy-egy edzés, főleg a szabadban, az éppen aktuális természeti körülmények között. Ma már nem létezik olyan időjárás, amiben ne mennék ki futni.. fújhat a szél (úgy, hogy alig kapok levegőt), eshet az eső / hó (úgy, hogy az első 1 km-en már elázott mindenem), lehet meleg-hideg, mindegy.. a lényeg az, amit belül a lelkemben, a szívemben, a fejemben és a testem minden egyes porcikájában átélek..

Nem tudom semmihez hasonlítani. Vagyis de! A Camino óta már tudom. Ugyanolyan csontig hatoló csoda, ami végigmegy bennem, mint amit a természetben való sok kilométeres séta közben éreztem minden nap..

 

 

"Vannak klubok, ahova sose tartozhatsz. Vannak szomszédok, akik mellett sosem lakhatsz, vannak iskolák, ahová nem kerülhetsz be, de a pálya mindig nyitva áll."

/Nike/

 

Igen, a pálya mindig nyitva áll. Utazhatok én bárhova (egy napra, vagy hétvégére, esetleg több hétre), a futócipőm mindenhova jön velem:) Nem kell hozzá más, csak néhány praktikus ruha és egy nagyon szuper futócipő... Ja, és persze rengeteg kitartás, akaraterő, elszántság és jóérzés, amitől viszont hamar eljutunk arra a pontra, amikor már napi rutinná, "kötelező" feladattá válik a mindennapjainkban.

Mindig azt mondom, hogy valakinek a reggeli kávé vagy a piritós a legfontosabb, ami nélkül nem indulhat el a nap.. hát engem a reggeli futás tölt fel olyan energiával, ami nélkül nem érzem teljesnek magam és ezzel együtt az életem. 

Azt hiszem mára elmondhatom, hogy egy igazi jóbarátra leltem 16 évvel ezelőtt, aki már velem is marad életem utolsó utáni percéig!!! :)