Apa.. Anya.. Gyerekek..

Nagyon szeretem ezt a képet. Így is, elektronikusan és úgy is, ahogy teljes életnagyságában látható a szüleim hálószobájában, a franciaágyuk felett, a falon. 

A szüleink 25. házassági évfordulójára készítettük a nővéremmel és az öcsémmel. Hárman vagyunk, TEST-VÉR (ek).. Kemény szavak ezek, ha kicsit is belegondolunk és tagokra bontjuk. (ahogy egyébként a magyar nyelvben rengeteg szó van, amelyeknek sokkal nagyobb a jelentésük, mintsem azt elsőre kihallhatjuk belőlük)

Na, de a kép.. és ami / aki rajta van.. 1977-2002 között "minden" fontos esemény felkerült rá, "mindenkiről".. illetve a három gyerekről - Boglárka * Hajnalka * Ákos - és egy esküvői fotó középre Anyuról és Apuról. 

Jöttünk sorban, ahogy kell.. 1979, majd 1981, s végül 1986. Lány, lány, fiú - végre, ahogy Apu mondta az "utolsó" gyerek születésénél:) 

Régebben nem foglalkoztak annyit a miértekkel, az összefüggésekkel, a karmikus kötődésekkel, a nincsenek véletlenekkel. Pedig a sors elkerülhetetlen, a családunkat, a szüleinket, a testvéreinket, a földrajzi helyünket, ahova leszületünk és ahol felnevelkedünk, mind-mind Mi választjuk. Mi döntünk, már ott fent - hol, kivel, hogyan, mit. Ha letérünk az útról, figyelmeztetnek és így vagy úgy, de visszaterelnek. Mert azt a zsákot kell vinned, abból kell "építkezned" és azzal kell együtt élned. 

Szerintem elég helyes Apukánk és Anyukánk van (még most is, pedig már öregszenek - furcsa is ezt megélni). A nővérem pedig tök szép és okos - szerintem. Az öcsém pedig tök jóképű és kedves - szerintem. Mindig is ilyennek láttam őket - s persze egyáltalán nem vagyok elfogult:)

Szeretem Őket. Hálás vagyok, hogy Ők engem, én pedig Őket választhattam. Nem vagyunk egy 'mintacsalád' (bár nem tudom, létezik-e ilyen bárhol is), nem mindig tudjuk kimondani és kimutatni, hogy mit érzünk valójában, legbelül. Nem is voltunk (vagyunk) mindig olyan nagyon szorosan egymáshoz közel (földrajzilag, lelkileg, fizikailag). DE.. az biztos, hogy a TEST-VÉRÜNK, ami mindannyiunkban ugyanúgy folyik, összeköt minket egy (erre) életre és ez "túlnő" mindenen.. 

Ők az én Családom.. 

Egyelőre.. de hamarosan remélem, 'találkozunk' és jön 'hozzánk' is 'Ő' vagy 'Ők'..