Hétvégén ünnepeltük az egyik nagymamám 90. születésnapját.. annyira, de annyira aranyos volt és meghatódott és hálás és boldog!!! Azt mondta nekem az asztalnál, mielőtt elkezdtünk enni: "Én most olyan boldog vagyok! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Veletek kislányom! Imádlak Benneteket, mind!" (pedig előtte már hónapokkal mondogatta, hogy neki aztán semmit ne szervezzünk, ne készüljünk.. és különben is, ennyi évet élni, Ő már unja..) Természetesen ennek ellenére nagyon-nagyon jól sikerült a "kis" családi délutánunk - ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, örültünk sokat.. egymásnak is, de főleg Neki:))
Hétfőn kiment hozzá a lakásra a helyi újság is (Paksi Hírnök), a polgármester úrral együtt és Ők is felköszöntötték, illetve készítettek vele egy interjút. Rettenetesen izgult persze előtte, sőt először nem is akarta, hogy menjenek hozzá (Ő nem szereti az ilyen felhajtást, azt mondta).. de aztán egy kis családi "nyomásra" megbékélt a gondolattal és úgy készült már rá, mint más az első báljára:) Sütött, főzött, takarított, új ruhát vett, fodrászhoz ment - bár, ezek nála mind-mind rendszeres időtöltések!! Tényleg, 90 évesen Ő 3 hetente elsétál a fodrászhoz, berakatja a tincseit és boldog, hogy újra szép és rendezett a haja:) Aztán elsétál a kedvenc butikjába (!!!), ahol nem tud ellenállni egy-egy egy új blúznak, nadrágnak..
Imádjuk Őt, nagyon szuper nagymama, aki szó szerint lesi minden kívánságunkat évtizedek óta. Szó nélkül megfőzi, megsüti a legkedvencebb ételeinket, süteményeinket, szívvel-lélekkel megéli a mindennapjait közöttünk, velünk (még, ha azt is mondja sokszor, hogy elég már és unja már)
Íme egy fotó róla, ami a hétfői interjún készült:
S íme a Paksi Hírnökben megjelent cikk róla, melyet ezúton is köszönünk az egész család nevében:
"Gregán Gyuláné Málics Irén elképesztően fiatalos és energikus. Arról, hogy kilencven esztendős, legfeljebb okmányai árulkodhatnak és az a fantasztikus rózsacsokor, amellyel születésnapjára családtagjai meglepték. A vasárnapi családi ünneplés másnapján Hajdú János polgármester és Tell Edit alpolgármester köszöntötte a 90 éves hölgyet, aki immár kicsit szűkebb családi körben, izgatottan fogadta a városvezetőket. Hajnali 5-kor kelt, hogy az alkalomra frissen sült sajtos rúddal készüljön. Mint mondta, nagyon szeret Pakson, nagyon szépnek találja a várost, ahova 19 éve költözött azért, hogy gyerekei közelében legyen. Fia, lánya, öt unokája és mostanáig egy dédunokája van, többségük Pakson él.Irénke néni a Vas megyei Nemeshollóson született 1924. július 13-án, 16 évesen Budapestre költözött, ahol a Vánczánál dolgozott, sütni-főzni már ebben az időben megtanult. Ezek most is kedvelt időtöltései, új recepteket is szívesen kipróbál. Teljesen önellátó, ragyogóan tiszta lakását is természetesen maga takarítja. Tréfásan meg is jegyezte, hogy a család nem nézi jó szemmel, de ő bizony az ablakpucolás érdekében felmászik a szék tetejére is. A délelőttök házimunkával telnek, a délutánok sétával, baráti tereferével – mesélte Irénke néni, aki rendkívül érdeklődő és tájékozott, ahogy gyerekei mondták, „topon van a politikában is”. Ő pedig azt árulta el, hogy egyszerűen bolondul a virágokért. Ezzel – mint hozzátette – nincs egyedül a családban, lánya és menye is nagyon szereti a dísznövényeket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése