Már csak 6 nap van Karácsonyig. S, idén - sok év után először, újra - nagyon-nagyon várom! Ugyanúgy, mint gyerekkoromban, amikor már hetekkel Szenteste előtt óriási izgalomban voltam. Természetesen alig vártam, hogy ne kelljen két hétig iskolába menni:) De a legjobb része mégis az volt, hogy kikutattuk a testvéreimmel az összes lehetséges dugihelyet, ahol elrejthette "a Jézuska" az ajándékainkat.. de főleg az, mert akkor néhány napra nyugalom volt körülöttünk. Olyankor még a Szüleink se dolgoztak reggeltől-estig. Egész nap együtt voltunk, meséket, karácsonyi filmeket néztünk, finomakat ettünk, sütöttünk-főztünk Anyuval együtt, vendégek jöttek, vendégségbe mentünk, szánkóztunk, sétáltunk, társasjátékoztunk... A hó idén (is) valószínűleg kimarad (így a szánkózás is.. de tudunk korcsolyázni cserében, ami legalább olyan nagy gyerekkori kedvenc téli kikapcsolódás), de a többi azt hiszem megvalósul majd, pont ugyanúgy, mint amikor még mindhárman (Öcsi és Nővérke) otthon éltünk. Sok év után most először, újra, úgy ahogy vagyok, az életkörülményeimmel, a kapcsolataimmal, a testemmel, a lelkemmel, az ÉLETEMMEL elégedett vagyok. És ez jó érzés. Nagyon. Ezért ilyen jó érzéssel várom az idei Karácsonyt.
Ja, és majd' elfelejtettem.. idén egy "új" kis Agyalka is velünk lesz már - a család legkisebb gyermeke:) - akinek mindezeket elkezdhetjük legalább ennyire széppé, élvezetessé, s leginkább emlékezetessé tenni. Ha majd Ő is 34 éves felnőtt Férfi lesz, visszagondolhasson, emlékezhessen a Karácsonyokra, amit Apukájával, Anyukájával és a többiekkel tölthetett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése