"A kitárulkozás, megnyílás már az érési folyamat része. Bátorság és bölcsesség nélkül szinte vak-süketen haladsz el a nyitott ajtók előtt, miközben áhítozva bűvölöd a kulcsra zártakat. A bölcs tudja, hogy vannak bejáratok, melyek jobb, ha örökre zárva maradnak és vannak bejáratok, amelyek egyben átjárók és kijáratok is. Az ajtók, amelyek kizárólag az enyémek meghatározott időben nyílnak csak meg. Semmilyen trükkel sem tudom előbb kinyitni azokat, csak akkor, ha eljött az idejük. Akkor viszont kulcs nélkül is, pusztán a lelkem izzásától is kitárulnak, egyik a másik után, szépen lassan, ahogyan a lótusz szirmai nyílnak időtlen ragyogásban. Ha a sorsod ellen cselekszel, sohasem fogod azt érezni, hogy jó helyen vagy, jó emberek mellett és azt csinálod, amit szeretsz. Az utadat helyetted senki sem járhatja végig, mint ahogy te sem járhatsz másvalakién. Nem csak azért mert tilos, hanem azért is, mert lehetetlen! Mindenki saját, személyes üvegcipővel rendelkezik, amely csak tulajdonosának lábait viszi a megfelelő irányba. Lelki érettséged egy bizonyos szakaszában már biztosan tudnod kell, hogy melyik a lábadra illő topán és ki az, aki segít neked azt felhúzni miközben megtanít arra hogyan viseld jól! Aki mégis arra vetemedik, hogy megpróbál más cipőjében tetszelegni, nagy árat fog fizetni ostoba és irigy nagyravágyásáért és azért, hogy másvalakinek láttassa magát." (Montorffy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése