Régóta kerestem és vártam ezt az érzést, s bevallom sokszor azt hittem, soha nem találom és érzem meg. Mára viszont - így 7 hónap elteltével - elmondhatom, hogy azt csinálom napi szinten, amit a legjobban szeretek, amit szívből és minden alkalommal jó érzéssel csinálok. Elmondhatom, hogy szeretem a "munkám". Azért idézőjelben, mert ez valójában "nem munka". Annál sokkal több. Olyat adhatok vele, amit máshol - az eddigi 11 éves szakmai pályafutásom alatt - nem adhattam.
Bár imádtam a rendezvényszervezést (ez volt a legmeghatározóbb mind közül - kb 6 év), rengeteget tanultam belőle és fejlődtem tőle, s néha nagyon hiányzik az a semmihez sem fogható érzés, az az adrenalin, amit termel a szervezet egy-egy rendezvény szervezése, lebonyolítása, megélése során... de valami mégis, mindig üres maradt belül. Nem tudom megfogalmazni (sose tudtam - így nem is értett meg nagyjából senki), hogy mi hiányzik, hogy mi a bajom, csak azt éreztem, hogy ennél kicsivel több feltöltődés kell - testileg, lelkileg, szellemileg...
Aztán az élet - mint a legnagyobb és legjobb rendező a Földön - "úgy intézte", hogy szépen lassan, napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre eljussak ide. Ide, ebbe a lelki békébe, harmóniába, amiben február óta élhetek. Természetesen vannak továbbra is nehezebb napjaim és ugyanúgy keményen megdolgozom mindenért, ahogyan eddig is... de ez a szabadság érzés, megfizethetetlen. Eleinte furcsa volt nagyon és nem is voltam benne biztos, hogy tudom-e kezelni hosszú távon, de aztán megszoktam és megszerettem. S, minden alkalommal, amikor egy-egy kedves vendégem visszajelez, hogy sokkal jobban érzi magát a kezelések, masszázsok után, megnyugszom és hálát adok a Jóistennek, hogy eljuttatott idáig.
Jelzett finoman - amiből még nem vettem észre vagy nem akartam; majd jelzett kicsit erősebben - amiből már kezdtem okulni; s végül jelzett nagyon durván - amit nem feltétlenül kellett volna megvárni, de hát mint tudjuk: mindennek oka van... leginkább lelki oka... Minden fájdalomnak, betegségnek, fizikai tünetnek a testen kőkemény lelki indíttatása van. Csak, sajnos sokan nem hiszik el, nem figyelnek a jelzésekre (sokadjára sem), s benn ragadnak kellemetlen, fájdalmas, kínzó, rossz élethelyzetekben, betegségekben.
Kívánom Mindenkinek, hogy találja meg az útját, a helyét, a testi-lelki-szellemi harmóniáját és tapasztalja meg azt a szabadság érzést, amit akkor élhetünk át, ha igazán szívből, szenvedéllyel "dolgozhatunk" nap mint nap! Én naponta kapom vissza az általam átadott szeretetet, gyógyítást, segítséget, amit adok a gyerekeknek vagy a vendégeimnek, s végtelenül hálás vagyok ezért nekik. Tudom, hogy hittel és kitartással jutottam el idáig és ez visz tovább a következő éveimben is az utamon. Ahol pedig még zavaros vagy hiányos kicsit a mozaiktábla, ott ugyanígy a megfelelő időben és a megfelelő megoldással a helyére kerül minden kocka...
"Elárulom a titkot, amely segített nekem, hogy célba érjek. Az én erőm a makacs kitartásomban van."
(Luis Pasteur)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése