Egy meglehetősen intenzív, 9 hónap végéhez értem tegnap. Elvégeztem két jógaoktatói tanfolyamot, miközben egy nagyon mély önismereti, testi-lelki-szellemi utazáson vettem részt. Volt sok hullámhegy-hullámvölgy, sírás-nevetés és persze tanulás-gyakorlás.
Tavaly szeptemberben a gerincjógát magam és az egészségem miatt kezdtem el, viszont közben annyira megszerettem és annyi jelet kaptam a továbbhaladásra, hogy hallgattam rájuk... épp hogy befejeződött a gerincjóga oktatói tanfolyam január végén, indult azonnal a nőijóga oktatói tanfolyam. Még le se vizsgáztam az előző tanfolyamon, de már benne voltam 'nyakig' az új tananyagban. Csodálatos emberek, szuper csapat jött össze erre a fél évre, ami egyértelműen Sarolta (a vezető oktatónk) érdeme volt. Mindannyian erős belső késztetést, vágyat éreztünk, hogy nála/vele tanuljunk, fejlődjünk, tisztuljunk... nehéz is volt az 'elválás' és valószínűleg el is tart még egy darabig, míg megszokjuk, hogy nem találkozunk rendszeresen. Megerősödtünk önmagunk által, egymás által, külön-külön és együtt egy nagy csapatként is... testileg-lelkileg-szellemileg, valamint a Nőiségünk minden apró részletében. Visszük tovább, fejlődünk tovább, nyílunk, virágzunk, szaporodunk, ahogy arra csak A NŐ képes...
A
Nőijógáról egy kis háttérinfó - csak néhány pontban, röviden:
hozzásegít önmagunk megismeréséhez,
elfogadásához, női mivoltunk teljesebb megéléséhez
alkalmazott jóga; a Hatha jóga gyakorlatait
használja a női egészség helyreállítása érdekében
A fizikai testet a modern
intimtorna hatékonyságával képes kezelni, míg az energetikai és mentális
történésekhez a klasszikus jóga ősi, számunkra azonban újszerű szemléletével
közelít
gyakorlatai az altest energetikai
rendszerét állítják helyre, megerősítik a gát területét, a medence és a has
izmait. Tudatosítják a női szervekhez kapcsolódó érzeteket, fejlesztve ezzel az
öngyógyítás képességét. Mobilizálják és erősítik a csípőízületeket. A görcsoldó
relaxációs technikák és ciklust szabályozó gyakorlatok megkönnyítik a
menstruáció napjait. A helyes légzés kiegyensúlyozza a hormonális működést, az
idegrendszert és ezzel az érzelmek stabilitását.
„Segíts másoknak is, ha fáj a hátuk, feszültek, nem érzik jól
magukat a bőrükben! A Gerincjóga® olyan mozgásrendszer, amely mindenkinek segít
egészségessé, edzetté és kiegyensúlyozottá válni!” – ez volt az egyik
legerősebb hívó üzenet, ami miatt belevágtam a gerincjóga mélyebb tanulásába, gyakorlásába.
Meg persze az, hogy tipikus esete vagyok (voltam) a derékfájással, gerincsérvvel,
túlterheltséggel küzdő harmincasoknak, akik megannyi főiskolán/egyetemen
begyűjtött diplomával a kezükben tizensokórán keresztül, dolgoznak ’azért, hogy
a világ jobb legyen’. 12 év ilyen taposómalom után viszont be kellett látnom,
hogy a világ nem ettől lesz jobb. Sőt, az én életem sem ettől lesz jobb. Az
egészségemről már nem is beszélve. A sport ez idő alatt is az életem része volt
– többnyire futással vezettem le a feszültséget és néha egy-egy ilyen-olyan
jógaórára is ellátogattam -, ilyen mélységben, ilyen precizitással eddig nem
foglalkoztam egyik iránnyal se. Az élet, az egészségünk azonban egyszer csak
„kiharcolja” magának a törődést. A megfelelő törődést.
Így történt ez velem is. 1,5 évvel ezelőtt eljutottam arra a
pontra, amikor a fájdalomtól nemhogy rendszeresen sportolni nem bírtam, de
nagyjából semmit sem tudtam csinálni. 33 évesen. Olyan intenzív és jól
érzékelhető jeleket kaptam a testemben, hogy a drasztikus változtatás
elkerülhetetlenné vált. Kiléptem hát a klasszikus, társadalmi elvárásoknak való
megfeleléskényszerből és elkezdtem azzal foglalkozni (nem csak hobby szinten),
ami igazán feltölt. Testileg, lelkileg, szellemileg hozzáad valamilyen pluszt
az életemhez (is). Elkezdtem az egyik küldetésemmel hivatásszerűen foglalkozni
– gyógyítani embertársaimat masszázson keresztül. Majd jött a jóga, amit bár
eleinte azt gondoltam, hogy csak a magam gyógyítására fogok használni, az élet
olyan lehetőséget kínált, hogy ma már itt vagyok. Készen arra, hogy másoknak is
átadhassam ezt az érzést. Az egészség, az edzettség és a kiegyensúlyozottság
érzését.
„A napi jóga-gyakorlás olyan, mint egy oázis, menedék az élet
zűrzavarában.” (B.K.S Iyengar)
A hatha jóga testtartásaiból kiinduló gerincjóga, egy olyan
mozgásterápia, amelynek legfőbb célja a testi és mentális egészség elérése. Egy
olyan rendszer, amely bárki számára, könnyen és gyorsan elsajátítható, biztonságos,
ám rendkívül hatékony egészségfejlesztő gyakorlatsorból áll. Ajánlom
mindenkinek, aki rendszeres ülő munkát végez, állandó stressznek van kitéve a
munkahelyén vagy az életének bármely területén. A helyes légzéssel, a megfelelő
– test számára célirányosan erősítő, lazító, nyújtó – ászanák gyakorlásával
rövid idő alatt jól érzékelhető változás tapasztalható.
"A kitárulkozás, megnyílás már az érési folyamat része. Bátorság és bölcsesség nélkül szinte vak-süketen haladsz el a nyitott ajtók előtt, miközben áhítozva bűvölöd a kulcsra zártakat. A bölcs tudja, hogy vannak bejáratok, melyek jobb, ha örökre zárva maradnak és vannak bejáratok, amelyek egyben átjárók és kijáratok is. Az ajtók, amelyek kizárólag az enyémek meghatározott időben nyílnak csak meg. Semmilyen trükkel sem tudom előbb kinyitni azokat, csak akkor, ha eljött az idejük. Akkor viszont kulcs nélkül is, pusztán a lelkem izzásától is kitárulnak, egyik a másik után, szépen lassan, ahogyan a lótusz szirmai nyílnak időtlen ragyogásban. Ha a sorsod ellen cselekszel, sohasem fogod azt érezni, hogy jó helyen vagy, jó emberek mellett és azt csinálod, amit szeretsz. Az utadat helyetted senki sem járhatja végig, mint ahogy te sem járhatsz másvalakién. Nem csak azért mert tilos, hanem azért is, mert lehetetlen! Mindenki saját, személyes üvegcipővel rendelkezik, amely csak tulajdonosának lábait viszi a megfelelő irányba. Lelki érettséged egy bizonyos szakaszában már biztosan tudnod kell, hogy melyik a lábadra illő topán és ki az, aki segít neked azt felhúzni miközben megtanít arra hogyan viseld jól! Aki mégis arra vetemedik, hogy megpróbál más cipőjében tetszelegni, nagy árat fog fizetni ostoba és irigy nagyravágyásáért és azért, hogy másvalakinek láttassa magát." (Montorffy)
Like moonlight on the water and sunlight in the sky
Fathers and Daughters never say goodbye.
An Angel I will read to sleep,
gave me one dream of my own.
So learn to love and spread your wings
and find the one to call your home.
When times are hard I know you'll be strong
I'll be there in your heart when you'll carry on.
Like moonlight on the water and sunlight in the sky
Fathers and Daughters never say goodbye.
When times are hard I know you'll be strong
I'll be there in your heart when you'll carry on.
Like moonlight on the water and sunlight in the sky
Fathers and Daughters never say goodbye.
Fathers and Daughters never say goodbye.
Egy héttel ezelőtt láttam 'egy' filmet - Fathers and Daughters címmel. Már hónapok óta vártam a megjelenését, megfogott az előzetes. Mivel eléggé érzékeny lélek lakozik bennem, gondoltam, hogy sírni fogok rajta (van néhány ilyen film, s már 35 éve lassan meglehetősen jól ismerem magam:)). Ez a történet viszont.. a szereplők karaktere, tehetsége, kiválasztása.. a zene.. nem várt hatással volt rám (és azóta a napjaimra is). Ezerszer meghallgattam már a főcímdalt - csatolva fent -, de minden alkalommal megríkat, elgondolkoztat, s leginkább írásra - vallomásra - késztet.
Ajánlom ezt a pár sort elsősorban Apukámnak és ajánlom a film megnézését (nemcsak) minden Apának & Lányának; minden lányos apának; minden apás lánynak; de leginkább MINDENKINEK - Anyának, Apának, fiúgyermeknek, lánygyermeknek...
Szóval a lényeg csak röviden, így közel a születésem 35. évfordulójához, túl a gyerekéveken, serdülőkoron, fiatalságom hullámvölgyein, néhány szerelmen - köztük nyilván szerelmi csalódáson is, be kell(ett) vallanom magamnak (is), hogy hihetetlen mértékű vágy volt bennem mindig az ilyen - és ehhez hasonló - apa-lánya kapcsolatra. Nekünk viszont nem volt. Egyszerű, a felszínre soha nem került, ki nem mondott érzelmekkel "teli" kapcsolat (volt) a miénk. Tudom-tudom, Te nem tudod kimutatni az érzelmeidet... de mélyen, belül nagyon szeretsz (minket) és fontosak vagyunk Neked... persze, azt hiszem, ha nagyon akarom, tudom és el is hiszem. De tudod Apa, az élet pont ettől olyan szép és megbánás mentes! Hogy merjük kimutatni, kimondani, megélni, átélni, megadni, elvenni mindazt, ami a miénk. A gyerek mindig "csak" a tükörképe a szüleinek, s annak, amit tőlük lát, hall, tanul.
S, igen, tudom, hogy Neked sem volt zökkenőmentes a kapcsolatod az Apukáddal és Ő sem tudta kimutatni az érzéseit. S, azt is tudom (anélkül, hogy valaha mondtad volna vagy beszéltünk volna erről), hogy megbántad, hogy nem mondtátok ki, nem mutattátok ki egymásnak. Te 44 éves korodig (ennyi idős voltál, amikor elment) nem mondtad ki neki és nem merted Tőle "követelni", ami Neked (is) jár. Ő is megbánta, hidd el. Sőt, azt is tudja régóta, hogy Te is megbántad. Viszont ez nem kell, hogy azt jelentse, Neked is így kell megélni a gyerekeiddel a kapcsolatodat. Nincs még egy élet erre (legalábbis így, ilyen felállásban nincs). Sose késő. Nekünk még van időnk rá. Csak azt nem tudjuk, mennyi időnk. Szerintem használjuk ki a lehető legjobban.
A filmet most még csak angolul lehet megnézni, de amint meglesz legalább a magyar felirat is hozzá, eljuttatom hozzátok. Remélem megnézitek és megértitek mi hiányzott (mindhármunknak). Ettől persze ugyanúgy szeretünk és miután mi is öregszünk, egyre jobban tudjuk mi is kimutatni, kimondani, megélni, átélni, megadni, elvenni mindazt, ami a miénk. A gyerekeké és a Szüleiké.
Na, meg mivel jönnek a kis unokák szép sorban... velük már lehet máshogy, félelmek, rossz tapasztalatok, gátlások nélkül. Megélni mindent tisztán, őszintén. Amíg lehetőség van rá.
A főcímdalt egyébként az Apuka énekli a kislányának Michael Bolton csodálatos hangján, és nagyjából a következőkről szól: "ha tehetném az összes csillagot lehoznám Neked az égről, valóra váltanám minden kívánságodat és álmodat. De sajnos az élet nem ilyen egyszerű, s néha nem várt események történnek velünk, amelyek által talán lesz olyan ígéretem, amit nem tudok majd teljesíteni. Ettől Te csalódott leszel, haragudni fogsz rám, de tudom, hogy egyszer majd megérted. Azt is tudom, hogy bármilyen nehéz lesz és rögös, erős tudsz maradni.. én pedig ott leszek veled a szívedben mindig, hogy segítsek megbirkózni a nehézségekkel és tovább menni az utadon.. Mert bármi is történik, ez a kapcsolat olyan erős Apa és Lánya között, hogy soha nem búcsúznak el végleg egymástól.. Azt kívánom, hogy tanulj meg igazán szeretni, találd meg azt a személyt (A Férfit), aki az otthonod lesz, s akinek Te az otthona leszel.. hogy újra érezd azt a biztonságot és boldogságot, amit mellettem éreztél. Ez persze szintén nem lesz egyszerű, mert a gyerekkorban történt események olyan mély nyomokat hagynak benned, hogy sokáig ezek határozzák meg döntéseidet. Félni fogsz, hogy megismétlődik a múlt, ezért inkább bebiztosítod magad és úgy irányítod, hogy ne sérülj újra, meg újra.. de Te akkor is erős leszel, én pedig ott leszek veled a szívedben mindig, hogy segítsek.."
Nem szó szerinti fordítás, inkább egy kicsit szubjektív oldalról megközelített összefoglalása a fimnek is. S, bár itt az Apuka betegségben meghal (sokkal előbb, mint azt megígéri a lányának), amit én hál'Isten még nem kellett, hogy átéljek, mélyen belül tudom és érzem, hogy Te is lehoznád nekem a csillagokat az égről.. valóra váltanád az összes kívánságom, álmom - ha tehetnéd.. és a magad módján legalább annyira szeretsz, ahogy a filmben az Apuka szerette a kislányát. És ezt köszönöm. És mindent, amit eddig kaptam és ezután is fogok. Megbecsülöm és hálás vagyok érte. Hidd el.
Hát ez az én vallomásom. Most. Itt. Hosszú idő után. És hihetetlenül jó érzés.. és megnyugtató - bár a zenén és a filmen továbbra is sírni fogok minden alkalommal. De emlékszel, én mindig mindenen elsírtam magam kislányként is - amire Te mindig azt mondtad, hogy "ne bőgjél mindenen, az nem old meg semmit!" :) Azóta nyilván már tudom, hogy tényleg meg nem oldja, de legalább a feszültséget enyhíti. Én pedig nagyon szeretek sírni. Bármin. :) Sajnos, a lányos apáknak ez (is) az egyik legfontosabb feladatuk. Elfogadni, hogy Ők bizony teljesen máshogy működnek, mint a fiúk. Sokszor sírnak, havonta egyszer elviselhetetlenül hisztisek, érzékenyek, és hihetetlenül éhesek a szeretetre. Arra a szeretetre, amit csak az Apukájuk, (és) A Férfi tud megadni nekik...
Zárásként pedig itt a kedvenc fotónk, Veled.. a kép címe pedig most az egyszerűség kedvéért: Karácsony :)
"Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is. Én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el. Jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek."
Már csak 6 nap van Karácsonyig. S, idén - sok év után először, újra - nagyon-nagyon várom! Ugyanúgy, mint gyerekkoromban, amikor már hetekkel Szenteste előtt óriási izgalomban voltam. Természetesen alig vártam, hogy ne kelljen két hétig iskolába menni:) De a legjobb része mégis az volt, hogy kikutattuk a testvéreimmel az összes lehetséges dugihelyet, ahol elrejthette "a Jézuska" az ajándékainkat.. de főleg az, mert akkor néhány napra nyugalom volt körülöttünk. Olyankor még a Szüleink se dolgoztak reggeltől-estig. Egész nap együtt voltunk, meséket, karácsonyi filmeket néztünk, finomakat ettünk, sütöttünk-főztünk Anyuval együtt, vendégek jöttek, vendégségbe mentünk, szánkóztunk, sétáltunk, társasjátékoztunk... A hó idén (is) valószínűleg kimarad (így a szánkózás is.. de tudunk korcsolyázni cserében, ami legalább olyan nagy gyerekkori kedvenc téli kikapcsolódás), de a többi azt hiszem megvalósul majd, pont ugyanúgy, mint amikor még mindhárman (Öcsi és Nővérke) otthon éltünk. Sok év után most először, újra, úgy ahogy vagyok, az életkörülményeimmel, a kapcsolataimmal, a testemmel, a lelkemmel, az ÉLETEMMEL elégedett vagyok. És ez jó érzés. Nagyon. Ezért ilyen jó érzéssel várom az idei Karácsonyt.
Ja, és majd' elfelejtettem.. idén egy "új" kis Agyalka is velünk lesz már - a család legkisebb gyermeke:) - akinek mindezeket elkezdhetjük legalább ennyire széppé, élvezetessé, s leginkább emlékezetessé tenni. Ha majd Ő is 34 éves felnőtt Férfi lesz, visszagondolhasson, emlékezhessen a Karácsonyokra, amit Apukájával, Anyukájával és a többiekkel tölthetett!
60 nap 7 óra 10 perc. Pontosan ennyi idő van még vissza az idei Karácsonyig. Egyelőre még nem tudom hogy telt el ilyen gyorsan ez az év, de azt napok óta érzem, hogy lassan újra összegeznem kell. Mit sikerült megvalósítani a január elején írt wishlist pontjaiból, s mit nem. Mire van (még) idő, hogy a pipák száma teljes legyen, s mire nincs (persze ilyen opció nem létezik:)). Ja, meg persze "az idei levél" a Télapónak.. vagy a Jézuskának.. vagy az Angyalkáknak.. vagy az Univerzumnak.. mindegy is hogy kinek, de ma elmegy és borzasztóan egyszerű lesz, nem kerül "semmibe", de egy egész Életen át az enyém.. én pedig az övé. PONT.
