Gerincjóga

„Segíts másoknak is, ha fáj a hátuk, feszültek, nem érzik jól magukat a bőrükben! A Gerincjóga® olyan mozgásrendszer, amely mindenkinek segít egészségessé, edzetté és kiegyensúlyozottá válni!” – ez volt az egyik legerősebb hívó üzenet, ami miatt belevágtam a gerincjóga mélyebb tanulásába, gyakorlásába. Meg persze az, hogy tipikus esete vagyok (voltam) a derékfájással, gerincsérvvel, túlterheltséggel küzdő harmincasoknak, akik megannyi főiskolán/egyetemen begyűjtött diplomával a kezükben tizensokórán keresztül, dolgoznak ’azért, hogy a világ jobb legyen’. 12 év ilyen taposómalom után viszont be kellett látnom, hogy a világ nem ettől lesz jobb. Sőt, az én életem sem ettől lesz jobb. Az egészségemről már nem is beszélve. A sport ez idő alatt is az életem része volt – többnyire futással vezettem le a feszültséget és néha egy-egy ilyen-olyan jógaórára is ellátogattam -, ilyen mélységben, ilyen precizitással eddig nem foglalkoztam egyik iránnyal se. Az élet, az egészségünk azonban egyszer csak „kiharcolja” magának a törődést. A megfelelő törődést.

Így történt ez velem is. 1,5 évvel ezelőtt eljutottam arra a pontra, amikor a fájdalomtól nemhogy rendszeresen sportolni nem bírtam, de nagyjából semmit sem tudtam csinálni. 33 évesen. Olyan intenzív és jól érzékelhető jeleket kaptam a testemben, hogy a drasztikus változtatás elkerülhetetlenné vált. Kiléptem hát a klasszikus, társadalmi elvárásoknak való megfeleléskényszerből és elkezdtem azzal foglalkozni (nem csak hobby szinten), ami igazán feltölt. Testileg, lelkileg, szellemileg hozzáad valamilyen pluszt az életemhez (is). Elkezdtem az egyik küldetésemmel hivatásszerűen foglalkozni – gyógyítani embertársaimat masszázson keresztül. Majd jött a jóga, amit bár eleinte azt gondoltam, hogy csak a magam gyógyítására fogok használni, az élet olyan lehetőséget kínált, hogy ma már itt vagyok. Készen arra, hogy másoknak is átadhassam ezt az érzést. Az egészség, az edzettség és a kiegyensúlyozottság érzését.

„A napi jóga-gyakorlás olyan, mint egy oázis, menedék az élet zűrzavarában.” (B.K.S Iyengar)

A hatha jóga testtartásaiból kiinduló gerincjóga, egy olyan mozgásterápia, amelynek legfőbb célja a testi és mentális egészség elérése. Egy olyan rendszer, amely bárki számára, könnyen és gyorsan elsajátítható, biztonságos, ám rendkívül hatékony egészségfejlesztő gyakorlatsorból áll. Ajánlom mindenkinek, aki rendszeres ülő munkát végez, állandó stressznek van kitéve a munkahelyén vagy az életének bármely területén. A helyes légzéssel, a megfelelő – test számára célirányosan erősítő, lazító, nyújtó – ászanák gyakorlásával rövid idő alatt jól érzékelhető változás tapasztalható.

A gerincjóga kedvező élettani hatásai:

• javítja a testtartást
• erősíti, lazítja és nyújtja az izmokat
• növeli az ízületi hajlékonyságot
• növeli a pszichikai és fizikai teherbírást
• javítja a testtudatot
•  fejleszti a koncentrációs készséget
•  javítja a keringést és az emésztést
• vitalizál
• növeli a magabiztosságot
• javítja az általános közérzetet

Lótuszvirág

"A kitárulkozás, megnyílás már az érési folyamat része. Bátorság és bölcsesség nélkül szinte vak-süketen haladsz el a nyitott ajtók előtt, miközben áhítozva bűvölöd a kulcsra zártakat. A bölcs tudja, hogy vannak bejáratok, melyek jobb, ha örökre zárva maradnak és vannak bejáratok, amelyek egyben átjárók és kijáratok is. Az ajtók, amelyek kizárólag az enyémek meghatározott időben nyílnak csak meg. Semmilyen trükkel sem tudom előbb kinyitni azokat, csak akkor, ha eljött az idejük. Akkor viszont kulcs nélkül is, pusztán a lelkem izzásától is kitárulnak, egyik a másik után, szépen lassan, ahogyan a lótusz szirmai nyílnak időtlen ragyogásban. Ha a sorsod ellen cselekszel, sohasem fogod azt érezni, hogy jó helyen vagy, jó emberek mellett és azt csinálod, amit szeretsz. Az utadat helyetted senki sem járhatja végig, mint ahogy te sem járhatsz másvalakién. Nem csak azért mert tilos, hanem azért is, mert lehetetlen! Mindenki saját, személyes üvegcipővel rendelkezik, amely csak tulajdonosának lábait viszi a megfelelő irányba. Lelki érettséged egy bizonyos szakaszában már biztosan tudnod kell, hogy melyik a lábadra illő topán és ki az, aki segít neked azt felhúzni miközben megtanít arra hogyan viseld jól! Aki mégis arra vetemedik, hogy megpróbál más cipőjében tetszelegni, nagy árat fog fizetni ostoba és irigy nagyravágyásáért és azért, hogy másvalakinek láttassa magát." (Montorffy)

...

"Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is. Én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el. Jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek." 

/Szabó Magda/

#lovemyjob #thxgod

Régóta kerestem és vártam ezt az érzést, s bevallom sokszor azt hittem, soha nem találom és érzem meg. Mára viszont - így 7 hónap elteltével - elmondhatom, hogy azt csinálom napi szinten, amit a legjobban szeretek, amit szívből és minden alkalommal jó érzéssel csinálok. Elmondhatom, hogy szeretem a "munkám". Azért idézőjelben, mert ez valójában "nem munka". Annál sokkal több. Olyat adhatok vele, amit máshol - az eddigi 11 éves szakmai pályafutásom alatt - nem adhattam. 

Bár imádtam a rendezvényszervezést (ez volt a legmeghatározóbb mind közül - kb 6 év), rengeteget tanultam belőle és fejlődtem tőle, s néha nagyon hiányzik az a semmihez sem fogható érzés, az az adrenalin, amit termel a szervezet egy-egy rendezvény szervezése, lebonyolítása, megélése során... de valami mégis, mindig üres maradt belül. Nem tudom megfogalmazni (sose tudtam - így nem is értett meg nagyjából senki), hogy mi hiányzik, hogy mi a bajom, csak azt éreztem, hogy ennél kicsivel több feltöltődés kell - testileg, lelkileg, szellemileg... 

Aztán az élet - mint a legnagyobb és legjobb rendező a Földön - "úgy intézte", hogy szépen lassan, napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre eljussak ide. Ide, ebbe a lelki békébe, harmóniába, amiben február óta élhetek. Természetesen vannak továbbra is nehezebb napjaim és ugyanúgy keményen megdolgozom mindenért, ahogyan eddig is... de ez a szabadság érzés, megfizethetetlen. Eleinte furcsa volt nagyon és nem is voltam benne biztos, hogy tudom-e kezelni hosszú távon, de aztán megszoktam és megszerettem. S, minden alkalommal, amikor egy-egy kedves vendégem visszajelez, hogy sokkal jobban érzi magát a kezelések, masszázsok után, megnyugszom és hálát adok a Jóistennek, hogy eljuttatott idáig. 

Jelzett finoman - amiből még nem vettem észre vagy nem akartam; majd jelzett kicsit erősebben - amiből már kezdtem okulni; s végül jelzett nagyon durván - amit nem feltétlenül kellett volna megvárni, de hát mint tudjuk: mindennek oka van... leginkább lelki oka... Minden fájdalomnak, betegségnek, fizikai tünetnek a testen kőkemény lelki indíttatása van. Csak, sajnos sokan nem hiszik el, nem figyelnek a jelzésekre (sokadjára sem), s benn ragadnak kellemetlen, fájdalmas, kínzó, rossz élethelyzetekben, betegségekben. 

Kívánom Mindenkinek, hogy találja meg az útját, a helyét, a testi-lelki-szellemi harmóniáját és tapasztalja meg azt a szabadság érzést, amit akkor élhetünk át, ha igazán szívből, szenvedéllyel "dolgozhatunk" nap mint nap! Én naponta kapom vissza az általam átadott szeretetet, gyógyítást, segítséget, amit adok a gyerekeknek vagy a vendégeimnek, s végtelenül hálás vagyok ezért nekik. Tudom, hogy hittel és kitartással jutottam el idáig és ez visz tovább a következő éveimben is az utamon. Ahol pedig még zavaros vagy hiányos kicsit a mozaiktábla, ott ugyanígy a megfelelő időben és a megfelelő megoldással a helyére kerül minden kocka... 

"Elárulom a titkot, amely segített nekem, hogy célba érjek. Az én erőm a makacs kitartásomban van." 

(Luis Pasteur) 

szavakhelyett

"Minden, ami van, lehetett volna másképp. Miért ne? Minden útelágazásnál mehetek jobbra is, balra is. Ha jobbra megyek, mehettem volna balra, ha balra megyek, mehettem volna jobbra. Na és? Nincs helyes út, bármerre is megyek, bajba kerülhetek, akadályokba ütközhetek. Csak önmagam szomorítanám ok nélkül, ha azt képzelném, amikor baj történik, miután jobbra mentem, hogy jaj, balra kellett volna mennem! Mivel az időt nem lehet hátramenetbe kapcsolni, sohasem fog kiderülni, mi történt volna, ha balra mentem volna. Nincs rossz döntés. De újra és újra kell dönteni, nem szabad hátra nézni, mindig csak előre haladunk!"

(Feldmár András)

Mondjuk, itt "csak" egy irányba mehettem - volt, hogy jobbra, volt, hogy balra, de mindenképpen a sárga nyíl / kagyló irányába... három éve ilyenkor ez a kép május 23-án készült valahol félúton Saint-Jean-Pied-de-Port és Camino de Santiago között. Imádtam minden percét, pedig sokszor nem tudtam hol leszek a következő percben, vagy beérek-e a következő állomásra, vagy lesz-e erőm másnap reggel korán újra felkelni és elindulni a nyolc kilogrammos hátizsákommal. Viszont mentem, mert menni kellett. Nem volt kérdés, hogy jobbra vagy balra, s hogy az jó döntés lesz-e, vagy sem. Ott nem maradhattam, haza nem akartam jönni, fel nem akartam adni, érezni, látni, élni akartam! És éltem. Megéltem. Minden egyes másodpercét, ami egy életre beleivódott az összes porcikámba. És hiányzik. Nagyon.

harmincnégyplusz.

harmincnégy

Harmincnégy év. Egy Anya. Egy Apa. Egy nagy (lány)testvér. Egy kis(fiú)testvér. Bölcsőde. Óvoda. Általános iskola. Gimnázium. Főiskola 1. Tanító szak. Kommunikáció szak. Első diploma. Munkahelyek. Főiskola 2. Public Relations. Második diploma. Nyelvvizsga. Pránanadi. Energia. Gyógyulás. Gyógyítás. Masszázstanfolyamok. El Camino. Szabadság. OKJ képzés. Gyermekpszichológiai asszisztens és mentálhigiénés szakember. Útkeresés. Hivatás. Masszírozás. Gyerekek. Türelem. Test. Lélek. Szellem. Mélységek. Magasságok. Szerelmek. Szakítások. Fájdalom. Boldogság. Szeretet. Béke. Egészség. Sírás. Nevetés. Szomorúság. Öröm. Lezárás. Elindítás. Hit. Erő. Önbizalom. Hála. Hála. Hála.

KÖSZÖNÖM!

Ps.: A legfrissebb kedvenc zenéim... ezért vagy azért, csak úgy ok nélkül... mert szépek. 

Lányomnak...

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, 

hogy szállj, 

erőseket,

mint a karvalyé, hogy a szabadság

magasságában

könnyű szárnyalással

lebegni tudj,

és siklani

az élet színein át,

a csendben meghallani a szelet,

és minden szót, melyből mesék születnek.

Emlékezz erre,

és élvezd a repülést

a tenger felett,

a fűszálakon át,

sőt - miért is ne?!,-

akár széttépett álmok között,

mert mindennek, még a zúzmara jegének is értelme van.

Erős szárnyakat szeretnék adni neked, 

hogy leküzdd a távolságot,

a port, mely a szívedet szorítja,

és mindazt, mi aranynak látszik,

de amely valójában nem az.

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

sűrű pelyheset,

hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,

és ha le is zuhansz,

ne essen bajod.

Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,

de nem lehet,

mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

(Ornella Fiori: Lányomnak)

Az erős nő...

"Az erős nő gyengéd.

Az erős nőt megközelíteni nem könnyű.

Az erős nő szíve össze-vissza van törve.

Az erős nő tapasztalt.

Az erős nő nyitott.

Az erős nő holtáig tanul.

Az erős nő humoros.

Az erős nőnek fontos vagy.

Az erős nő élete szélsőséges.

Az erős nő gyengének érzi magát. Néha azt hiszi, nem elég jó, viszont ezt nem látod rajta soha.

Az erős nő szenvedélyes. 

Az erős nő izgalmas.

Az erős nő igazi, valódi.

Az erős nő okos.

Az erős nőhöz felérni nehéz - viszont nincs tisztában ezzel; nem tudja mennyit ér.

Az erős nő néha magányos.

Az erős nő vágyik a szerelemre, és nagyon tud szeretni.

Az erős nő büszke. Büszke arra, amije van.

Az erős nő megbecsül.

Az erős nő vonzó.

Az erős nő találékony.

Az erős nő jó anya, jó feleség, jó szerető.

Az erős nőnek van tartása.

Az erős nő nem panaszkodik.

Az erős nő türelmes.

Az erős nő kihívás.

Az erős nőt becsülni kell.

Az erős nő ajándék.

Az erős nő szeretnivaló.

Az erős nő ritka."

/Tóth Vera/

 Nem mindig érzem magam elég erősnek. Van, hogy elgyengülök és legszívesebben "feladnám" az egészet.. De aztán a következő meditációnál vagy jógagyakorlatok végzése közben rájövök, hogy a hitem legbelül mára olyan erős lett, hogy újra elhiszem és tudom: van miért élni, mosolyogni, hálásnak lenni, Nőként létezni..

Ritkán készül rólam fénykép, nem nagyon szeretem magamról a fotókat (ezzel még van dolgom, tudom).. ezek viszont tökéletesen tükrözik azt, ami a lelkemben van.. mélyen, belül.. amit csak kevesen lát(hat)nak.. 

Mert, mint tudjuk: a szem a lélek tükre!

Őszinteség

"Olyan van, hogy nem mondok el neki mindent. Hallgatok, mert nem tartozik rá, vagy nem akarok fájdalmat okozni neki. Hallgathatok tapintatból is. De ha már megnyílok - ami nagy ritkaság -, csakis olyan előtt nyílok meg, akit szeretek. Tőle nem félek. Tőle nem tartok. És remélem, hogy megért. Talán segít. És megbocsát.

Ha valakihez nem vagy őszinte, s nem akarod kinyitni előtte magad, biztos lehetsz, hogy a szó igazi értelmében nem szereted. Lehet az apád, az anyád, vagy éppenséggel a gyereked. Lehet az élettársad is. Ha az őszinteség a mércéd, megdöbbensz, hogy mennyien nem szeretik egymást. Páncélban járnak nappal, s páncélban fekszenek éjjel a kettős ágyban is, melyet csak az ölelés kényszerítő pillanatában nyitnak ki - de a lelkük magányos marad.

És még valami. Aki igazán szeret: úgyis ismer. Ha nem szólsz, akkor is. Magányunknak egyetlen - nem veszélytelen - oldószere van: az őszinteség. Hamvas úgy hívja: fedetlenség."

(Müller Péter)

A lélek, ami pontosan illeszkedik az enyémhez

"Elvesztette... a cipőjét. Mert sietett, mert menekült. Előled. És önmaga elől. De közben elveszített valamit. A cipőjét. Az üvegcipőt. Amit te megtaláltál. És ami pontosan illeszkedik a lábához. De te ennél többet találtál. Mert nem a cipőjét találtad meg. Hanem a lelkét. Ami pontosan illeszkedik. 

A lelkedhez." 

(Csitáry-Hock Tamás)

p.a.t.i.e.n.c.e

"Türelem. A legfontosabb építőköve mindennek. Mert semmit sem szabad siettetni. Aminek meg kell történnie, megtörténik. Akinek jönnie kell, jönni fog. Akinek helye van az életedben az ott is lesz. Pontosan akkor, mikor kell. És ez ilyen egyszerű. Semmi sem egyszerűbb ennél. Érezni fogod, tudni, hogy minden a helyén van. Addig meg várj. De ne idegeskedve, akarva, kattogva. Annak nincs értelme. Csak engedd el. Engedj el minden elvárást, siettetést, agyalást. Mert ezek a dolgok csak mérgeznek. Tégy meg mindent tiszta lelkiismerettel egy bizonyos pontig. De ne tovább. Ha elérted a pontot, akkor csak engedd szabadjára. És ez nem azt jelenti, hogy feladtad, ó dehogyis. Ez pont azt jelenti, hogy ezzel új célokat tűztél ki magad elé, amikért és akikért érdemesebb küzdeni."

"Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! 

És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel.. mert ha feladnád, akkor hallgatnál a világra, továbblépnél és keresnél valaki mást, s akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni."

(Így jártam anyátokkal c. film)

Nem adom fel én sem, kitartok és tudom, hogy Ő is ugyanígy érez! A fagyöngyöt pedig megveszem még ma... :) 

Boldog Karácsonyt Szerelmem, hamarosan látjuk egymást!

Ma ezek jöttek velem szembe..

"Believe in yourself and all that you are.

Know that there is something inside you that is greater than any obstacle." 

(Christian D. Larson)

"Every experience, no matter how bad it seems, holds within it a blessing of some kind. The goal is to find it." 

(Buddha)

"Everything is going to be ok in the end. If it's not ok, it's not the end."

'A szív útján járók néha a vízen is tudnak járni. És ha néha elmerülnek, tudják, hogy ez az út ilyen, s a mélységből is felbukkannak újra. A szív útján járók tudják, hogy ez a jó út, az igazi, akkor is, ha nem veszélytelen. És ott is győztesnek érzik magukat, ahol a világ vesztesnek látja őket."
(Müller Péter)

"A szívben vannak rejtett dolgok. Fájdalmak. Harag. Régről maradt, feldolgozatlan emlékek. Dolgok, történések, amelyeket nem ért az ember. És ezek néha a semmiből törnek elő. És úgy tudnak fájni, úgy tudnak sötétséget hozni, hogy az mindennél rosszabb.

Ám eljön az idő. Eljön a megbocsájtás ideje. Amikor elengeded a fájdalmat, a haragot, a nem értemet. Amikor elég volt abból, hogy ott hordozod a szívedben ezt a súlyt, ezt a terhet.

Nem tudhatod, mikor jön el ez a pillanat. De egyszer csak elég volt. Elég lesz. Megérzed. Lehet, hogy pont most jött el? Sóhajts egy nagyot és bocsájtsd útjára ezt a régi, nyomasztó érzést. Kérj bocsánatot attól, akihez köt ez az emlék. Kérj bocsánatot magadtól is. Tudod, hogy mindennek helye volt az életedben, de nincs már rá szükséged. Megtanultad ebből az egészből a leckét, most már nincs vele dolgod: mehet.

Fújd ki, engedd el!"

Ő meg Én

Milyen párkapcsolatra vágyom? Mire/Kire vágyom/várok A FÉRFI személyében? Nem könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre, mégis annyira egyszerű... 

Ha engem kérdeztek, én azt mondom, hogy tiszta. Tiszta, vagyis mentes a játszmáktól, a hatalmi harcoktól, az elvárásoktól, és a fölöslegesen magunkra húzott szerepektől. Minden könnyedén, erőfeszítés nélkül történik; jól érezzük magunkat együtt; figyelünk egymásra. A kapcsolatunkat az isteni gondviselésre bízzuk, ettől olyan, mintha folyamatosan a felhőkön vagy Isten tenyerén ringatóznánk. Mivel elköteleződtünk önmagunk, a kapcsolatunk és egymás mellett, természetes közöttünk a folyamatos, nyílt kommunikáció. Bátran beszélünk az érzéseinkről, és elmondjuk egymásnak, mit szeretnénk. Mivel nem elvárásokat, hanem kéréseket fogalmazunk meg, és tiszteletben tartjuk egymás határait, mindenre lehet igent és nemet is mondani. Vagyis szeretjük és elfogadjuk egymást pont olyannak, amilyenek vagyunk. 

"Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát, aki megmaradhat az életünkben, de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül, aki vagy hű lesz halála napjáig, vagy elárul minket holnap - na, ez a sebezhetőség. És ha szeretünk valakit, akkor bizony érzelmileg kiszolgáltatottak leszünk. Igen, ez ijesztő, és igen ez azt jelenti, hogy tárt karokkal várjuk, hogy akár bántsanak minket - de őszintén el tudunk képzelni olyan életet, amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet?"

/Brené Brown/

Arra menj, amerre a szeretet van...

Az idézet nagyon igaz. Rám pedig főleg. Leginkább abban, hogy azonnal eltűnök onnan, ahol ezt érzem. Ahol önzőséget, hatalmi játszmákat érzek, onnan menekülök. Bárki is legyen az. Most már nem érdekel, hogy közeli, távoli, régi, új, munkahelyi kapcsolat, "barátság", családi kötelék. Én eltűnök, odébb állok és oda megyek, ahol szeretet van!

Mert én így szeretem élni az életemet. Szeretetben, nyugalomban, egymás iránti kölcsönös tiszteletben, őszinteségben, "egyszerűségben". Nekem is kellett dolgoznom azon, hogy letegyem az egomat (ami, mint tudjuk, az alapja és az első számú legfontosabb feladata a szellemi emelkedettségnek és bölcsességnek). Amíg egy ember az egot, az önzést és a hatalmi játszmákat nem hagyja maga mögött, addig nem tud ezen az úton zökkenőmentesen haladni. (egyébként is folyamatosak a "nehezítő tényezők" és megoldandó feladatok a mindennapjainkban) 

Elfogadás, megbocsájtás, önzetlenség, kölcsönös tisztelet. Minden kapcsolat alapja.

Peace&Love: hajnaangel

...

"Mellette lenni, menni előre, csinálni, élni, boldogan, kéz a kézben. Nem felállni, nem feladni, de szeretni, csak annyira, amennyire kell. Nem túlzásba vinni, megölelni, átkarolni, de csak annyira, ami nem fojtja meg. Odafigyelni, nem megölni, szárnyalni hagyni, mert aki a tiéd, az úgyis visszarepül, hiszen tudja, nálad jobbat úgysem találhat. Vagyis de, találhat. Tudod mit. Találjon is. Akit vinni tudnak, azt vigyék is, mert köze nincs hozzád, és az csak azt jelenti, hogy még ettől is jobbat kapsz majd. Egyszer, valamikor. Lehet, hogy nem most, de addig is élvezd, hogy szórakoztatnak. Mert bizony fognak."

Be Patient!